A felvételek 2006. december 5-én a kobzás napján készültek. Megdöbbentő és nyomorúságos körülmények közt vegetáltak ezek a kiszolgáltatott állatok éveken át. Ivóvíz helyett ezt a zöld algás, moszatos felismerhetetlen löttyöt kapták. Az utolsó képeken a Lelenc Kutyamentő Egyesület szállító autójában és Gyúrón láthatóak, ahol már a két heti rendszeres táplálkozás után 2-3 dkg-ot „híztak”. A fotókat a Székesfehérvári Alpha-Vet Kft. Állatmentési részlege készítette, ahol a kutyák az új életük első két hetét töltötték. Külön köszönet Molnár Tamásnak, aki közreadta és végig fáradságot nem kímélve segített nekünk. Hasonló lelkiismeretes munkájáért hálásak vagyunk Tenner Annának, aki a kutyákat biztonságos helyre vitte a leendő gazdik megtalálásáig.

Szégyen, hogy ezek a kutyák hosszú éveket töltöttek el ilyen körülmények között, valószínűleg nem egy elpusztult közülük. Megdöbbentő, hogy a róluk készült aktában, melyet az önkormányzat aljegyzőjével néztünk át, nem találtuk nyomát egyetlen megkeresésnek, bejelentésnek, jelzésnek; sem egy klub, sem egy egyesület, sem egy szövetség részéről. Szinte hihetetlen, hogy egy aranykoszorús mestertenyésztő hirdette megvételre ezeket a kutyákat, nem törődvén azzal, hogy a fajta jellegének egyre kevésbé felelnek meg. Az érdeklődők, a vevőjelöltek, akik a helyszínen jártak, elkeseredve mesélték más tenyésztőknek a látottakat, kérték a közbenjárást, illetve, hogy ezt az állapotot azonnal szüntessék meg. Mindig azt a választ kapták, mivel nem klubtag a tenyésztő, a klubvezetőnek meg nincs hatásköre, érdemben nem tud intézkedni. Ezzel ellentmond, hogy ugyanakkor a különböző menhelyeken található kutyákról a klub oldalán időnként megjelennek fényképek és adatok, pedig ők sem klubtagok. Jó lett volna, ha ilyen figyelmet kapnak ezek az angol szetterek is jóval korábban. Vannak ugyan pontosan szabályozó törvényeink és rendeleteink az ebtartással, az állattartással, valamint az állatvédelemmel kapcsolatban, azonban ilyen eseteknél sokkal korábban meg kellene, hogy szólaljon a lelkiismeretünk, és már aszerint kötelességünk cselekedni, nem megvárni a jogi paragrafusok büntető és elmarasztaló határozatait. A szetterek iránti érdeklődés az utóbbi években erősen csökkent, ha ilyen ügyek mellett elsiklunk, akkor ne is várjuk, hogy visszaszerezzék az évtizedekkel ezelőtti népszerűségüket. Mi sem vagyunk hatóság, de egy napunkat rászántuk arra, hogy személyesen intézkedjünk és bejelentésünk nyomán megindult a kutyák azonnali kimenekítése. Nyolc kutyát sikerült a menhelyre szállíttatni – egy sajnos pár nap után elpusztult – a többiek biztonságban vannak, nagy részük már gazdira is talált, akik segítenek nekik a felépülésben és a borzalmak felejtésében.

Vissza