Vissza az Angol Szetter Történetre


Mr. Edward Laverack (1800-1877)

Ezen az oldalon a 72 éves Mr. Edward Laverack által megfogalmazott
angol szetter fajta leírást mutatjuk be.


Fej:
" A fejjel kezdem, mely legyen hosszú és megfelelõen, de ne túlzottan könnyû. Nem szeretem a súlyos lógófejû kutyát, az a lomhaság jele. Az orr nagy, fekete, nedves, hideg és fényes, a közepén egy kissé benyomott, az orrlyukaknál elõemelkedõ és kitáguló. Az orrlyukaknak nyitottaknak kell lenniük."
-szemek:
" A szemek ragyogóak, nagyok, teljesen szelídek és inteligensek, nem könnyesek és nem csipásak, sötét mogyorószínûek, amely a kutya szinének megfelelõen világosabb vagy sötétebb árnyalatú. "
-állkapocs:
" Az állkapcsok és a fogak egyenes vonalban helyezkednek el. "
-fülek:
" A fülek alacsonyan tûzöttek, a pofához simulnak, inkább hosszúak mint rövidek, nem túlságosan hegyesek és vékony bõrûek. A hegyesfülû kutya visszatetszõ, rossz megjelenést kölcsönöz a kutyának, nem így a fej kereksége, amit az alacsonyan és hátul elhelyezkedõ fülek hoznak létre."

Nyak:
" A nyak legyen izmos és karcsú, enyhén lekerekített a gerincnél és világosan metszett ott, ahol a fejhez kapcsolódik; a vállak irányában természetesen megvastagszik és izmosabbá válik; a torok nem domborodik elõ és a torok alatt nem petyhüdt, hanem elegáns, a fajtára jellemzõ megjelenésû."

Vállak:
" A szetter egyik legfontosabb testrészének a vállát tartom. A vállak legyenek jól hátra vagy rézsút helyezettek: minél inkább ilyenek annál jobb - a felálló vállak erõsen kifogásolhatóak - a lapockák pedig hosszúak. "

Hát:
" A kutya háta legyen rövid és egyenes. Minél rövidebb a háta, vagyis a gerincének a lapockáktól a medencéig terjedõ része - annál szilárdabb és erõsebb a kutya. Ez a formáció gõzmozdony felépítéséhez hasonló - felül rövidség, alul pedig a dugattyú, a rugók és emeltyûk ereje;
más szóval: kívül rövidség, belül erõ."

Mellkas:
" A mellkas meglehetõsen széles és szegyben mély; jó kerek, tágasívû bordákkal; egy szûk mellkasú kutya sohasem lehet kitartó és hosszúéletû. A mellkas hátsó része is legyen szilárd, ne laza - azaz bordákkal jól közrefogott - a lágyék legyen széles, enyhén boltozódó, erõs és izmos."

Hátsó rész:
" A csípõk legyenek jól hajlítottak és durvák; mennél ívesebbek, annál jobb, itt van ugyanis az elõre hajtó erõ. A csüdök rövidek, izmosak és egyenesek."
"A lábfej nagyon zárt és tömör legyen. Azt tartom jónak, ha a lábak a nyúl lábának formáját vagy a kanál-formát mintázzák, mert ez képessé teszi õket arra, hogy a mozgás közben jól kipárnázott talpukat használják, s ne a lábujjaikat.
A gyenge lágyék végzetes: az ilyen felépítésû kutyák rendszerint fáradékonyak és rövid életûek.
A térdkalács annál jobb, minél hajlottabb. A lapuló testartás, az én véleményem szerint kívánatos. Az összes szetter közül, amelyet én valaha is láttam, az ilyen formájúak voltak a legszívóssabbak és leggyorsabbak, mint ahogy minél nagyobb az emelõhatás, annál könnyebb a mozdulat.
A csípõtõl a térdhajlatig a combok legyenek hosszúak. A farok eredjen magasan, egyvonalban a háttal; legyen enyhén hajlott vagy szabja-formájú, a zászló vagyis a farokszõrzet lógjon hosszú laza fürtökben. A farokszõrzet nem a farok tövénél kezdõdik, hanem kissé alatta és a farok közepéig hosszabodik, azon túl fokozatosan rövidül; maguk a szálak fényesek, lágyak, hullámosak, de nem göndörödõek.

Szõrzet:
"A fej hátsó részétõl, a fülek vonalától kezdve a szõrnek enyhén hullámosnak, hosszúnak és selymesnek kell lennie, legyen benne a gerincnek megfelelõen természetes választék.
Számomra a szetter sohasem lehet túlságosan dús szõrzetû, az csupán spanielbõl eredését jelzi. A jó minõségû szõrzet kialakítása nagyon fontos, és egyben a tenyésztés minõségének fokmérõje is."
A mellsõ végtagokon, csaknem egészen a lábakig legyen megfelelõ szõrzet, a térdhajlatokban is; soha nem lehet elég sok. Legyen hosszú, lágy, fényes és selymes."


Egyéb megjegyzések az angol szetter fajtával kapcsolatban:
"A vadászterületen a kutya legyen gyors, merész és könnyed, a fejét tartsa jól magasan, a vágtában sebesen csóválja a farkát, járja be a terepet mindenütt egyformán és a többi kutyától függetlenül vadásszon. Legyen jó temperamentumú, villámként támadjon a vadra, és ha vadat áll, legyen olyan merev és mozdulatlan mint egy szobor."
Forrás: E. Laverack "A Setter" (1872)

Vissza az Angol Szetter Fajtaismertetõre